« vissza a Oldallagos plébániák főoldalra
Rádi egyházközség
Rád falu a Dunakanyar környéki települések egyike, Váctól mintegy tíz kilométerre, északkeletre fekszik a Gombás-patak egyik ága mentén. Észak felől a Magos-hegy és a Kishegy vonulatai vágják el Penctől, kelet felől a Rezes-domb magasodik, míg nyugatról a Kosdi-erdő határolja a települést. A dombok vonulatai közt tör utat magának a csobogó ér, mely a falu alsó részét szeli ketté. Rád csak 1946-ban vált Pest megye részévé, 1945-ig Nemes Nógrád Vármegye kékkői, majd 1945 után kis ideig Nógrád megye rétsági járásához tartozott.
A mintegy kétezer lakosú település majd’ kétezer éves múltra tekint vissza, ugyanis a környező dombok és mezők már az ókor népeinek is lakóhelyül szolgáltak, s nem kisebb népek lakták a területet, mint a félelmes kelták, vagy a rómaiakat keserítő kvád, szarmata és jazig népek. A falu kimagasló helyein avar sírokra is bukkantak, mely a helység ekkori lakott voltát bizonyítja. Az avar lakosságot a 9-10. században honfoglaló magyarjaink követték, akik az avar szokásokat követve szintén a közeli magaslatokba vájtak sírokat: a múlt században innen került elő a falu jelképének számító kígyófejes karperec is, mely modern címerünk egyik alapeleme lett.
A Magyar Királyság megalapítása után egészen a 13. századig nem lelhető fel a faluról írott forrás: az első említés alapján a történészek családnévből eredeztetik e hely nevét – itt Rádi Simonról van szó, azonban neve minden bizonnyal Vencellin fia, Rád lovagtól származik (ahogy a Rádi/Rátót család is). Az első tényleges oklevél, mely a faluhoz köthető III. Andrástól származik, s kiadási helye is Rád. Ebben a falut ténylegesen bíró Csuda családnak juttatta a települést. Egy ötven évvel később keltezett oklevél már arról is említést tett, hogy településen kőegyház (sacellum) van, azonban feltételezhető, hogy ez csupán kápolna volt. Ugyanekkor osztották fel a falut több birtokos között. A település több alkalommal váltott birtokost – a Csuda család egész a középkor végéig megőrizte birtokjogát Rád egy része fölött, más területei először a Csői család (a közeli Csővár birtokosai), majd az ország irányításában fontos szerepet betöltő Garay Miklós nádor tulajdonába került. Corvin Jánostól Ráskay Balázs tárnokmester vette át a birtok egy részének kezelését. A további birtoklási ügyekről törökök gondoskodtak, s bár a Csudák mellett Perényi Gergely bírta Rádot az 1550-es években, a falu birtoklásának ügye az egész hódoltság alatt vitatéma volt, mivel a Csuda családnak a 16. század közepén magvaszakadt, s a török hódítás megakadályozta az igazi tulajdonosokat a birtokbírásban. A hódoltság alatt hol lakott, hol lakatlan települést gyakran említették a püspöki tizedjegyzékekben, olykor egy-egy püspök jogi képviselője (procuratora) kapta meg a falu tizedét szolgálatai fejében.
A török kiűzése után vajai Vay Ádám tulajdonába került a birtok, aki a 18. század elején kúriájában vendégül látta II. Rákóczi Ferencet (e látogatás miatt kapta nevét a falu általános iskolája a bujdosó Fejedelem nevét). A Vay családtól hamarosan Muslayék birtokába került a település, akik leányági örökléssel szerezték meg a falut, Vay Anna révén. A birtokok középkori megosztottsága, melyet még 1347-ben Acsai Berend eszközölt, a Muslayakkal megszűnt. A falu ma is főként mezőgazdaságból él, ez a 19. században sem volt másként – szőlője a környék leghíresebbje volt, azonban az 1840-es években pusztító filoxéra járvány ezt tönkretette. A szőlészetre való emlékezés azonban címerünk másik jelképében, az arany fürtökben testesül meg.
A Muslay család sokkal járult hozzá ahhoz, hogy ilyenné vált a falu jelenlegi arculata. Elsőként kúriájuk kialakítása mellett templomot építtettek. Forrásunk, egy 15. század végén festett Szűz Mária oltárkép felirata szerint Bodonyi Csuda Imre már 1500-ban egy kőtemplomot emeltetett a faluban a kőkápolna helyére. Ezt Pongrácz püspök Informatiója és Dwornikovich püspök jelentése is jó állapotúnak írta le. 1595-től kálvinista lelkipásztor gondozta a híveket, s a református közösség ez időben a római katolikus templomot használta. Ezen az állapoton csak 1728-ban a Vay család Berkes Gábor váci prépost hatására történt megkeresztelkedése változtatott. A visszaszerzett templomot Kisboldogasszony tiszteletére szentelték, így búcsúját minden év szeptember 8-án ünneplik. Egyes kutatások azonban arra engednek következetni – bár forrásuk a népnyelv –, hogy a régi templom Szent István tiszteletére volt ajánlva.
1740-ben az eddig plébánia rangú templom a kosdi egyház filiája lett, s eredeti rangjára csak 1925-ben emelték vissza. A templom épülete is folyamatosan romlott: ezt Muslay Gábor fékezte meg, amikor a régi egyház helyére 1767-ben újat kezdett építtetni, amit tíz évvel később fia fejezett be. A templomot a múlt század negyvenes éveiben festették át először, majd az 1960-as években, a II. vatikáni zsinatot követően ismét renoválták.
A falu másik kimagasló pontján épült fel a 19. században a külsőre a katolikusra ha-sonlító evangélikus templom. Az evangélikus felekezet ma a hívő lakosság negyedét teszi ki.
Rádi Plébánia épületének és lelki életének megújítása és leírása:
Rádi Plébánia épületének és lelki életének megújítása és leírása:
"Rádon a katolikus templom és a plébánia összefüggő, egymással szomszédos telken, egymás közelségében fekszik. A katolikus templom külső felújítását 20 esztendővel ezelőtt, a templom és plébániakert rendbetételét, új kapu, templom előtti új tér kialakítását 10 évvel ezelőtt sikerült végbevinni. Jelenleg a templom belső felújításának
kezdő lépéseinél tartunk. Jelen pályázat segítségével szeretnénk tovább jutni a "katolikus porta" rendbetételével. A plébánia három részre a paplakra a kántorlakra és az azokat összekötő folyosóra osztható, hosszú évek óta lakatlan, tekintettel arra, hogy a falunak nincsen önálló plébánosa. Az épület erősen felújításra szoruló
állapotban van, jelen állapotában és beosztásával csak korlátozott mértékben, ritkán lehet használni. Jelen pályázat segítségével a plébánia épület utcafronti részét (kb. 120 m2)
tudnánk felújítani és a jelenlegi lakrészből átalakítani közösségi házzá. 65 m2-es közösségi termet tudnánk kialakítani a hozzá tartozó mellékhelységekkel. Az épület felújításánál
törekszünk a természetes anyagok (égetett tégla, égetett cserép, fa) felhasználására, valamint a működéshez szükséges energiaszükséglet csökkentése érdekében az
épületet a napenergiát hasznosító napkollektorral szereljük fel.
A pályázati forrás bevonásával 12 programot szervezünk, melynek
lebonyolítását a közösségszervező munkatársunk végzi. A programokban
megszólítjuk a település közigazgatási
határaitól távolabb, a szomszédos településen élő testvéreket is."
